A vibráló víztükör túloldalán valószerűtlenül távolinak tűnik a csepeli part. A párás fényekben Máté hunyorogva próbálja kivenni a szállodasort. Inkább csak tudja, mint látja: a luxustoronyok ott magasodnak, amerre az apja is mutatja őket. Máté tekintete a sziget csúcsa felé siklik, visszaszökken a tó északi öble fölött, és a budafoki szőlőhegyeken állapodik meg.
– Gyönyörű, ugye? – szólal meg a fia arcát figyelő középkorú férfi. – Mindig az jut az eszembe róla, amikor gyerekkoromban a csopaki domboldalról gyönyörködtem a panorámában.
– Amikor még vitorláztatok a Balatonon? – néz fel az apjára Máté.
– Igen – válaszolja a férfi. – Remélem, egyszer még te is hajóba tudsz szállni Füreden – teszi hozzá hosszú szünet után.
*
A Tétényi-tó mesterséges vízfelület Budapest déli határában. Hosszúsága 14 km, legnagyobb szélessége 4,5 km, területe mintegy 39 km2, ezzel Magyarország harmadik legnagyobb tavának számít. A tó a Duna halásztelki zsilipnél történő duzzasztásával keletkezett, budai oldalról a Tétényi-fennsík és a budafoki hegyek természetes lankái, a Csepel-sziget irányából gát– és töltésrendszerek határolják. Átlagos vízmélysége 5 m. A Tétényi-tó növény- és állatvilága elsősorban a budai tópart alsó szakaszán jelentős, ahol homokpadok, nádasok és ártérti erdők alakultak ki, számos védett madárfaj számára teremtve szálláslehetőséget. (A Tétényi-tó és környéke – Idegenforgalmi kalauz. Pannon Glóbusz Kiadó, Budapest, 2010.)
*
Máté és az apja a fennsíkon tartanak a tópart irányában. Maguk előtt tolják a kerékpárt. A magasan hajladozó fűben élénk színű virágok nyílnak, és mindenfelé zizeg, zsong a nyár.
– Apa, szálljunk már föl! – kéri Máté.
– Majd ha elérjük az utat. Tudod, hogy igazából fel sem szabad jönni ide kerékpárral – érkezik a válasz. – Már mindjárt ott vagyunk – teszi még hozzá Máté apja.
Kevéssel később tényleg elérik a földutat. Máté már a nyeregben, az apja követi. Az út eleinte göröngyös, de legalább lefelé vezet. Aztán kisimul a talaj, és nőni kezd a tempó. Kisebb madárcsapat rebben fel a lejtőn viharzó kerékpárok előtt.
– Lassíts, lassíts! – kiabál a férfi.
Máté fékez egy picit. Így könnyebb lesz kikerülni a kanyarban várakozó túrázókat.
– Kösz! – rikkant oda nekik.
– Elnézést – igyekszik kiköszörülni a csorbát az apja, aki pár másodperccel később húz el a csapat mellett. A látszat kedvéért egy pillanatra összeráncolja a homlokát.
Pár perccel később már ő is felszabadultan integet a nemzeti park kijáratánál posztoló őrnek.
*
A Tétényi-tó szervesen kapcsolódik a Budakörnyéki Nemzeti Parkhoz, bár nem része annak. A tavat határoló Tétényi-fennsík a nemzeti park magterületéhez tartozik, élővilága fokozottan védett, egyes részei csak engedéllyel látogathatók. A fennsík a park tó felőli bejáratától közelíthető meg legkönnyebben, az itt működő információs központ munkatársai szakszerű idegenvezetést biztosítanak. A parkban történő táborozáshoz előzetes engedély beszerzése szükséges.
*
A gondozott kertek előtt egyre sűrűsödnek a parkoló kocsik. Máté és az apja már közel járnak a vízparthoz.
– Melyik részre megyünk? – fordul hátra Máté a nyeregből.
– Keressünk olyan helyet, ahol kicsit kevesebben vannak – válaszol a férfi. – De az nem lesz könnyű – teszi hozzá, inkább csak magának. Tudja, hogy Máté töviről hegyire ismeri a sok kilométeres nyugati partszakaszt, az összes platánsorral és bokorlabirintussal, csúszdával és röplabdapályával, büfével és fagylaltossal együtt.
– Az olimpiai kikötő mellett jó lesz? – kérdez újra Máté.
– Persze – feleli az apja. – Szóval akkor nem fürdéssel, hanem egy sörrel hűtjük le magunkat? – kiabál nevető hangon előre.
Máté visszavigyorog.
*
A Tétényi-tó kedvelt üdülőhely, mely az év minden szakában várja a vendégeket. A legmelegebb nyári napokon százezernél is több felfrissülni vágyó látogató keresi fel a tavat, akik elsősorban Budapestről és a környező településekről érkeznek. A tó mindkét partszakaszán egybefüggő, füves és homokos strandterületek találhatók: a gyorsabban mélyülő budai oldalon elsősorban a vízisportok szerelmesei keresik a kikapcsolódást, míg a sekélyebb vízű, változatos szálláslehetőségekkel ellátott csepeli part a nyaralni vágyó családok számára nyújt ideális környezetet. A természet kedvelői és a horgászok a déli öbölben hódolhatnak szenvedélyüknek.
*
– Anyádnak nem kell elmesélni – tolja Máté elé a söröspoharat az apja. A hangjába most egy csipetnyi komolyság is vegyül. – De ennyi azért belefér ebbe napba.
Egyszerre kezdik inni a sörüket: Máté a poharat, apja a korsót emeli a szájához.
– Te mikor ittál először sört? Úgy értem, hány éves korodban? – méregeti Máté az apját az első kortyok után, rosszul leplezett fintorgással.
– Hát… Fogalmam sincs – érkezik a válasz. – Azt tudom, hogy megszédültem tőle. Arra tisztán emlékszem – teszi le a korsót a féri.
Máté közben újra nekiveselkedik. Az apja a válla fölött figyeli a kikötőben zajló jelenetet: egy vörös lángnyelvekkel festett vitorlás fut ki a vízre, élénk ováció kíséretében. A hangokra Máté is megfordul.
– Új ez a ladik? – kérdezi az apját. – Mert én még nem láttam a kikötőben.
– Ladik? Mi az, hogy ladik? – méltatlankodik a férfi. – Hogyan nevezhetsz egy ilyen gyönyörű 70-es cirkálót ladiknak?
– Ja, bocs, tudom, hogy a Balatonon minden ladikot hajónak illett hívni – rázza meg Máté sűrű hajfürtjeit. – De én hadd hívjam inkább ladiknak ezt a hajót, oké? Tudod, boat és kész – függeszti apjára a tekintetét.
A férfi csendben marad. Együtt figyelik, ahogyan a ladik vitorlát bont a dombok felől érkező friss szélben.
*
A Tétényi-tó körüli kulturális kínálat egyik legfontosabb színtere az olimpiai kikötő. A dunai vízisportok központjának számító marina és a hozzá tartozó partszakasz a vitorlás– és motorcsónakversenyek központja; helyszínt ad az idénynyitó és –záró báloknak, valamint állandó szabadtéri programokkal fogadja a látogatókat. A szezon kiemelkedő eseménye az augusztus végi Olimpia-fesztivál, és az azzal egy időben megrendezésre kerülő Nagytétény-emlékhét.
*
– Egyébként ti itt voltatok az olimpián? – kérdezi Máté.
– Mi az hogy! – vágja rá az apja. – Mondjuk elég kis gyerek voltam, de Kálmán bácsiék kihoztak a vitorlásversenyekre. Volt, amit a fennsíkról néztünk végig. Azt még jobban élveztem, mint a kikötőt. Az egész vizet be lehetett látni – magyarázza lelkesen a férfi. – Azt tudod egyébként, hogy Kálmán bácsi versenyzőként is majdnem elindult?
– Tényleg? – nyílnak nagyra Máté szemei.
– Bizony ám! Addigra pár éve már csak levezetésként versenyzett, de úgy gondolta, hogy az olimpiára még utoljára összekapja magát. El is indult több válogatón, és csak egy hajszállal csúszott le a részvétel jogáról. Star 70-esben hajózott különben – mondja Máté apja. – A vicc az egészben az, hogy miután a vizen nem sikerült kvalifikálnia magát, elkezdett a nemzetközi szövetségben lobbizni azért, hogy Magyarország a házigazda jogán kapjon még egy kvótát, vagyis indulhasson még egy magyar versenyző.
– És? – noszogatja türelmetlenül Máté az apját, miután az elhallgatott.
– Semmi. Természetesen Magyarország nem kapott több kvótát. Még Kálmán bácsi kedvéért sem. Csak azért mondtam el az egészet, hogy egy kicsit jobban megismerd a nagybátyámat – húzódik félmosolyra a férfi szája.
Máté bólogat. Már a sokadik hasonló történetet hallja a nyughatatlan Kálmán bácsiról. A nagybácsiról, aki valaha a család fekete bárányának számított. Persze most már nemigen mozdul ki a tévé előtti karosszékből.
– Na gyere, apa, menjünk be a vízbe! – szólal meg Máté hirtelen, és felpattan.
A férfi nyögve tápászkodik fel az asztal mellől. Megrázza magát, és fia után siet a tó partján hosszan elnyúló szabadstrand füvén.
*
A Tétényi-tó születése az 1964-es budapesti nyári olimpiai játékokhoz köthető. Az olimpiai vizisportok helyszínének kiválasztását éles vita előzte meg, melyben az eredetileg kijelölt, és hagyományosan alkalmasnak tekinett Balaton támogatói végül alulmaradtak a dél-budapesti mesterséges Duna-tó kialakításának híveivel szemben. A Tétényi-tó pártfogói a Balaton bizonytalan szélviszonyaival, illetve az 1950-es évek elejétől erősen ingadozó, apadó tendenciát mutató vízállás kockázatával érveltek, valamint a Budapest közvetlen közelében kialakítható sport- és üdülőcentrum hosszú távú előnyeire hívták fel a figyelmet. A sikeres olimpiai rendezés, és az azóta eltelt évtizedek tapasztalatai bizonyították elképzeléseik helyességét: a rendkívül bonyolult és költséges beruházás kevesebb mint húsz év alatt megtérült, miközben a város és az ország egyedülálló kinccsel gazdagodott. A Tétényi-tó létrehozása indította el a budapesti és budapest-környéki Duna-szakaszok máig tartó rehabilitációját, melynek köszönhetően a városlakók ismét közeli kapcsolatban kerülhetnek a lakóhelyük szomszédságában húzódó folyammal.
*
– A búvárkodást sosem próbáltad? – kérdezi Máté az apját, miközben a parttól távolodva úsznak.
– Nem. Miért? – kérdez vissza Máté apja, tempózás közben.
– Csak mert láttam itt a kikötőben azt a búváriskolát – bugyborékol Máté. – Nyolc óra felkészítés után megkapod a bizonyítványt, és társsal együtt merülhetsz. Itt a tóban is szerveznek merüléseket. A romokhoz is.
Máté apja ütemesen bukik le a víz tükre alá, és merül fel onnan. Közben lassan, szünetekkel beszél.
– Nem tudom, ez kimaradt. Pedig érdekes a víz alatti világ, már amennyit láttam belőle. Például a romokat, üvegfenekű hajóból. Egyik szeptemberben eljöttünk az éjszakai emlékútra. Reflektorokkal világították meg őket. Baromi látványos volt. De lemerülni, az valahogy kimaradt eddig.
– Én azért kipróbálnám – mondja kis csönd után Máté, és a hátára fordulva méregeti a partot.
– Valamelyik barátoddal beszéltetek róla? – kérdezi az apja. Aztán nem is várja meg a választ, azonnal folytatja. – Jól van, végül is miért ne nézhetnénk be az öreghez? Lassan amúgy is visszafordulunk, nem?
*
A Tétényi-tó területének elárasztásáról 1960-ban született meg a döntés. A feltöltés három ütemben történt: a tó 1962-re érte el végleges kiterjedését. Ezzel párhuzamosan zajlott a partszakaszokra tervezett olimpiai létesítmények kialakítása. Az 1964-es játékok megnyitására a tó és környezete teljes pompájában díszelgett. A korabeli felvételek és leírások tanúsága szerint az újszülött tó szépsége, a csepel-szigeti és tétényi természeti környezet viszonylagos érintetlensége a versenyzők és a közönség osztatlan csodálatát nyerte el.
*
– A vitorlásversenyek megnyitóján is kint voltatok egyébként? – kérdezi Máté. Apja törülközőjén ül, és az olimpiai kikötő felé bámul.
– Úgy emlékszem, a megnyitót kihagytuk – húzza össze szemét a férfi. – Legalábbis engem nem hoztak el. Gondolom, utólag hálát adtak az égnek, hogy otthon maradtak, vagy legalábbis engem otthon hagytak.
– Aha – bólogat Máté, és tovább bambul a kikötő felé.
*
Jól ismertek a Tétényi-tó felavatását megzavaró események, melyek árnyékot – igaz, múló árnyékot – vetettek a budapesti olimpia indulására. Az egykori Nagytétény község megmentéséért küzdő polgári aktivisták nem nyugodtak bele szeretett településük elvesztésébe. Fájdalmuknak erőszakos módon adtak hangot: a versenyek megnyitójának előestéjén a biztonsági intézkedéseket kijátszva kishajójukból olajjal árasztották el az olimpiai kikötő területét, és lángokba borították a marinát. Bár a tüzet viszonylag hamar sikerült elfojtani, a lángok között a kikötő személyzetének két tagja súlyosan, többen, köztük magyar, német és olasz versenyzők könnyebben megsebesültek. Több olimpikon hajójában jelentős károk keletkeztek. A szerencsétlenül járt versenyzőknek társaik siettek segítségükre, így vált lehetővé, hogy a vitorlásversenyek rendben lebonyolításra kerülhessenek. Ez a nagylelkű, a coubertini eszme jegyében fogant gesztus védjegyévé vált a budapesti játékoknak.
Idővel a tüzet okozó tiltakozók közül többen szintén megbecsült tagjaivá váltak a Tétényi-tó körüli civil közösségnek. Az akciót vezető Braun Endre kezdeményezte az évenkénti Olimpia-fesztivál tőszomszédságában megrendezésre kerülő Nagytétény-emlékhetet, melynek keretében az egykori település még élő lakói és leszármazottaik mutatják be Nagytétényt az érdeklődőknek. A tó mélyére süllyedt városka egyes épületei üvegfenekű hajóból is megtekinthetők.
*
– Hány éves a fiú? – méregeti a szikár öregúr Mátét.
– Tizenöt – válaszol Máté az apja helyett. Figyelmét a szoba falait borító plakátok kötik le: a víz alatti felvételeken növények telepednek a sziklákra, ágaik között átdereng a fény.
– Na, jól van akkor. Legyenek szívesek ezt a jelentkezési lapot kitölteni. Az ön adataira és aláírására is szükség lesz – mondja az öregúr.
– Tudja mit, adjon nekem is egy lapot – néz fel a papírból Máté apja, kezében a tollal.
Az öregúr arcán széles mosolyra húzódnak a ráncok.
– Maga is bugyogni szeretne? Lehet, sőt, örömmel veszem – mondja. – Van szenior-tagozatunk… Persze csak ha nem sértem meg a kedves ügyfelet – teszi hozzá.
Máté és az apja kötelességtudóan róják a sorokat.
– Csak nem idevalósiak? – szólal meg egyszerre az öreg.
– Balatoni a család – ingatja Máté apja a fejét.
– Akkor maguk sem keveset vesztettek – találkozik Braun Endre tekintete Máté apjáéval. Egy pillanatra csönd támad. – Na, jöjjenek. Ha minden jól megy, jövő héten körbevezetem magukat a Szentháromság téren, és megnézzük a templomtornyot is. A harangot megmentettük, az itt áll az udvaron. Talán már látták.
