A tizenhat pompás járgány szivárványszínű fémpáncélját elegáns ívben metszi a napfény. A krómszínű hűtőbordák és kipufogó-szerkezetek szinte szikráznak. A keskeny fekete gumiabroncsoktól körülölelt küllők ezüst kaleidoszkóp mintázatába rendeződnek. Koponyára simuló bőrsapkák és bőrszegélyű, kerek napszemüvegek rejtik a pilóták arcát. A huszonötödik Pozsony Old Timer Grand Prix mezőnye nekilódul a felvezető körnek.

¬

Az old timer versanyautók számára kiírt első nagydíjat 1983-ban rendezték Pozsonyban. A verseny megszervezése a város frappáns válasza volt arra, hogy a Formula-1 sorozat tulajdonjogát gyakorló üzleti körök képviselői az előző évben bejelentették: Pozsony kikerül az éves sorozat helyszínei közül.

Az Old Timer Grand Prix megálmodói úgy képzelték, rendezvényük egyszeri tisztelgés lesz az autóversenyzés hőskora előtt, egyben búcsú a pozsonyi belvárosban sok évtizedes múltra visszatekintő autóversenyek hagyományától. A futamot természetesen ugyanazon a nagyhírű városi pályán kívánták megrendezni, melyen korábban a Formula-1-es nagydíjakat bonyolították le; a versenyre azonban nem az aktuális gépcsodák, hanem az 1920-as évtized technológiája szerint megépített autók tulajdonosait és pilótáit invitálták meg. Az első évben nyolc nevezés érkezett: kivétel nélkül privát autóépítő műhelyek vállalták, hogy részt vesznek a futamon. (A pozsonyi autóversenyzés százegy éve: 1907-2007. Theben Verlag, Pozsony, 2007.)

¬

Az Ország téri célegyenest övező tribünökön kitör az üdvrivalgás, ami egészen addig tart, míg az utolsó autó, egy 1929-es minta szerint készült türkiz Bugatti el nem hagyja a látóteret. A sor eleje közben már megérkezik a Krajina rakpartra vezető éles bal kanyarhoz. A menetet egy Ferrari replika vezeti, benne Juraj Szasz, a futam négyszeres győztese. Mögötte a Mercedes-Benz autója, melyet a Ferrarihoz hasonlóan az 1924-es esztendő modelljét követve építettek meg. Volánjánál a tavalyi bajnok Klucsik Csaba.

A rakparti eseményeket tribünhajókról követi a közönség. Az autók az Eszterházy-palota előtt kanyarodnak fel újra a Josefstadt szűk utcáiba – onnantól a luxusszállodák teraszán helyet foglalók figyelhetik őket néhány másodpercig. Odafent izgatottan csörömpölnek a pezsgőspoharak.

¬

Az egyetlennek tervezett 1983-as futam kirobbantó sikere talán magukat a szervezőket lepte meg legjobban. Az elképesztő médiafigyelem közepette a városnak aligha lehetett más választása, mint hogy – több városvédő szervezet tilatakozása ellenére – a verseny rendszeres megrendezése mellett dönt. A Pozsony Old Timer Grand Prix csakhamar a város legfontosabb idegenforgalmi eseményévé, sőt, a város védjegyévé nőtte ki magát. A futam néhány éven belül nagyobb közönséget vonzott, és jelentősebb bevételt produkált, mint a korábbi pozsonyi autóversenyek bármelyike.

Mivel a városnak, Formula-1-es múltjából adódóan, minden tapasztalata megvolt a belvárosi utcákon kialakított versenypálya üzemeltetésében, az Old Timer Grand Prix futamait a kezdetektől fogva olajozottan bonyolították le. A történelmi környezetben zajló futam különleges zamatát Pozsony exportálni is megpróbálta, azonban ebben nem járt sikerrel. A budapesti próbálkozás városvédelmi szempontok miatt hiúsult meg, Bécset pedig talán Pozsonyhoz való közvetlen közelsége tette kevésbé vonzóvá a közönség számára. A torinói kísérlet minden bizonnyal életképesebbnek bizonyult volna, ha a Formula-1-ben érdekelt Ferrari nem akadályozza meg a futam létrehozását. Bár az autógyártó óriás ma már a pozsonyi versenyen is képviselteti magát, a sikertelen olaszországi próbálkozás pontot tett az évente megrendezett futam versenysorozattá történő bővítését célzó kísérletek végére – legalábbis egyelőre.

¬

Az autók elérik a pálya leglátványosabb, egyben legtöbbet vitatott szakaszát: a Ligetszépe-hidat. A régi városi híd mellett épített kábelszerkezet 600 méteres hosszúságban ível át a Duna fölött – a futam legfeszültebb 600 métere ez. A szkeptikusok szerint csak idő kérdése, mikor vágódik át egy versenyautó a biztonsági korláton, hiába emelik azt a futam idejére két és fél méteres magasságúra.

A menet egyelőre fegyelmezetten halad, a pilóták kisebb kormányrántásokkal és fékezésekkel tesztelik a Duna fölötti útszakasz burkolatának állapotát. Klucsik egy pillanatra felzárkózik Szasz mellé, és átvigyorog a félhold alakú szélvédő mögül.

¬

A nagydíj rendezőbizottsága a kezdetektől arra törekedett, hogy a verseny ne egyszerűen látványosságot nyújtson a közönségnek, hanem szakmai kihívást jelentsen a rajta induló gyártók és versenyzők számára is. Az az irányelvet, miszerint a versenyautók szigorúan az 1920-as évtized műszaki megoldásait alkalmazhatják, minden induló elfogadta, azonban a nagy gyártók belépése után a részleteket illetően hosszas egyeztetések kezdődtek meg. A múlt század húszas éveiben is a piacon lévő autógyárak azért kezdtek lobbizni, hogy kifejezetten csak replikaautók indulhassanak a nagydíjon. Ezt a verseny rendezői elutasították, azonban 1989-ben megalkották azt a részletes műszaki szabályozást, ami úgy felépítésében mint megjelenésében pontosan meghatározta a rajthoz álló autók keretparamétereit. Ez a szabályozás sikeresen zárta le az addig évről évre ideiglenesen kiadott specifikációk időszakát – sokan ettől a ponttól kezdve tartják sportszakmailag is kellően megalapozottnak a pozsonyi versenyt.

Az 1989-es szabályozás legkényesebb része – a teljesítményt közvetlenül befolyásoló tényezők mellett – a biztonsági szabványok lefektetése volt. A szabályozás megalkotói kategorikusan kizártak minden olyan biztonsági fejlesztést – a korszerű anyagtechnológiai megoldásoktól a számítógépes rendszerek vagy akár a rádiókapcsolat alkalmazásáig – mely az 1920-as években nem állt rendelkezésre, illetve legalábbis nem volt elterjedt. Ezt a döntést a gyártók viszonylag könnyen elfogadták, azonban viharos következményekkel járt, amikor a pozsonyi rendezőbizottság a pilóták öltözékében – beleértve a test és a fej megvédésére szolgáló kiegészítőket is – teljes korszakhűséget írt elő. A tűzálló ruhák és bukósisakok száműzése felháborodást keltett a versenyzők köreiben, akik közül többen elhagyták a nagydíjat. Hosszú távon azonban beigazolódott, hogy a szervezők indokai helytállók voltak: az Old Timer Grand Prix nem csak műszakilag, hanem kulturálisan is visszatérést jelentett az autóversenyzés hőskorához. A huszonnégy kiélezett futam alatt mindössze egyetlen komoly sérüléssel járó baleset történt; a bukását követő évben azonban Pietro Riva már ismét ott állt a rajtvonalnál.

¬

A felvezető kör a Duna túlsó partján, a ligetfalui parkváros útjain folytatódik. Itt szinte mesterséges versenypályának hat az út: a lelátókon nézők ezrei figyelik a széles kanyarokban és hosszú egyenesekben elgördülő menetet. Az aszfalthoz közel persze nem sok hallatszik a tribünök zsibongásából. Szasz a motor zaját figyeli: egy pillanatra mint ha furcsa csörömpölést hallana. A gázra lép: a szokatlan zaj megszűnik, és már nem is tér vissza. A bajnok figyelme mégsem lankad; tisztában van vele, hogy a most vezetett autó másfajta összpontosítást kíván, mint amilyet a GT-futamokon kell nyújtania. Ha valaki évente egy alkalommal ül a Ferrari old timer versenykocsijába, nem engedheti meg magának, hogy rutinból vezesse.

Szasz autója elsőként bújik a föld alá, a Várheggyel szembeni Duna-alagút bejáratánál. Odabentről kamerák sokasága közvetíti, amint a mezőny visszatér a bal partra, és kisvártatva ismét felsorakozik az Ország térre festett rajtkockákon.

¬

A pozsonyi nagydíj történetének legsikeresebb versenyzője a négyszeres győztes Juraj Szasz. Szasz sikersorozatát – zsinórban három futamgyőzelmet – 2006-ban törte meg Klucsik Csaba. Az 2007-es futam résztvevői között számíthatunk még az 1998-as és 2002-es bajnok Richard Meissnerre, valamint a 2000-ben győztes Emil Králikra. Egybehangzó vélemények szerint így minden idők legerősebb mezőnyét üdvözölhetjük majd a 2007-es Pozsony Old Timer Grand Prix-n.

Érdekesség, hogy a Pozsonyban sikert elért versenyzők a legkülönbözőbb autósport-szakágakból érkeztek. Pozsony bajnokai között Králik az egyetlen, aki mögött Formula-1-es tapasztalatok állnak. Szasz és Meissner a Grand Turismo versenyek világából érkezett – mindketten európai bajnokságok aktív szereplői –, Klucsik pedig sport-prototípus versenyautóval áll rajthoz évről-évre a 24 órás Le Mans-i futamon. A Pozsony Old Timer Grand Prix-n aratott győzelmeket azonban kivétel nélkül mindannyian versenyzői pályájuk legjelentősebb sikerei között tartják számon. Szasz és Klucsik kötődése Pozsonyhoz még ennél is erősebb: mindketten a vibráló város szülöttei. Az utóbbi években rivalizálásuk különös helyi ízt ad a nemzetközi versenynek.

¬

A motorok rajtra készen berregnek. Szasz a kormánykereket markolja, és a pálya szélére érkező rajtbíró lépéseit figyeli. Mozdulatait kissé hátrébb Klucsik másolja pontosan. Meissner, Králik és még tizenkét pilóta ugyanígy tesz a távolabbi sorokban.

A fehér zászló megemelkedik, és pár pillanat múlva lecsap. Válaszul felordítanak a motorok, és felsikoltanak a gumik.

Juraj Szasz szívdobogása a fülében lüktet. Az első kanyarban sikerült megőriznie vezető helyét. Közvetlenül mögötte Klucsik Csaba száguld, mellé szorosan felzárkózott Richard Meissner. Pillanatoknak tetszik: a versenyzők már elhagyták az Eszterházy-palotát, és a belvárosi utcákba vetik magukat.

¬

A pozsonyi futamon rajthoz álló versenyautók általában 140-160 lóerősek. Csúcssebességük mintegy 180 km/óra, ezt azonban csak a leghosszabb egyenesekben – például a Ligetszépe hídon – érik el. A versenypálya hossza 6.4 km, a futam 22 körből áll. A körrekord 2 perc 54 másodperc (Klucsik Csaba, 2006.), a futam csúcsideje 64 perc 32 másodperc (Juraj Szasz, 2002.).

¬

Az élmezőny felvágtat a hídra. Klucsik teljes súllyal a gázpedálnak feszíti a lábát, kezében reszket a kormány. A védőkorlátok között katlannak tetsző pályaszakaszon szorosan tapad az előtte dübörgő Ferrarira.

Szasz autója mint ha egy árnyalatnyit veszítene a sebességéből. Klucsik azonnal félrebillenti a kormányt: talán még a folyó fölött átveheti a vezetést. Aztán, ahogyan kikerül a Ferrari árnyékából, ő is észreveszi: a híd vészesen közeledő lehajtójánál, a pálya aszfaltsávjának közepén sötétzölden csillog valami.

¬

A Pozsony Old Timer Grand Prix-n rövid idő alatt hagyományok sora született meg. A kialakult szokások közül a legtöbb valójában visszatérést jelentett az autóversenyzés kezdeteihez. Jellemző például a pilóták számára rendezett bohém lovagi fogadás a verseny előestéjén a Grand Hotel Donauban, melyről a másnap várható küzdelem ellenére sem szokott senki hiányozni. A futamot meglőző és az azt követő karneváli hangulat megteremtése természetesen elsősorban a közönségnek köszönhető. A nézők közvetlen közelsége a pályához és a versenyzőkhöz önmagában is a múlt század romantikáját idézi.

¬

Szasz és Klucsik fej-fej mellett, lehelletnyit lassulva figyelik, amint a csillogó pont növekedni kezd. Úgy tűnik, már csak méterek választják el az autókat a rögtönzött útakadálytól, amikor a pálya jobb széléről fekete kabátos alak iramodik neki. Rohanva tart az úttest közepe felé, ott akrobatikus mozdulattal felkapja a pezsgősüveget, és valósággal fejest ugrik az asztfaltszőnyeg túloldalán figyelő nézők közé.

A versenyzők ismét a gázpedálra taposnak. Szasz egy pillanatra oldalt sandít, Klucsik ismerős fejmozdulattal ad jelzést.

A sétány bejáratánál a Ferrari az élen marad. A Mercedes-Benz ismét üldözőbe veszi.

¬